A veszettség a legelterjedtebb vírus okozta zoonosis, állatról emberre terjedő betegség. Ausztrália kivételével minden földrészen előfordul. Európa sok országa, az amerikai, az ázsiai és az afrikai szárazföld egész területe veszettséggel fertőzött. Hazánkban, az 1930-as években bevezetett szigorú kutya-bejelentési nyilvántartás, és a rendelkezés, amely szerint a kutyatulajdonosoknak állataikat (hazánkban évente 1,1-1,3 millió kutyát) minden évben kötelezően oltatniuk kell veszettség ellen, nagymértékben csökkentette az emberi megbetegedések gyakoriságát.
A veszettség fenntartásában és terjesztésében vidékenként eltérő fajú házi- és vadon élő állatfajok játszanak döntő szerepet. Települési veszettségről beszélünk, ha a vírus fő terjesztője az ember lakhelyének közelében élő kutya és macska, erdei veszettségről pedig, ha vadon élő húsevok. Európában főként a vörösróka terjeszti a vírust. Hazánkban és más európai országokban egyaránt, az erdei veszettség elterjedtsége ellenére is lényegesen több ember érintkezik veszett vagy erre gyanús házi-, mint vadállatokkal. Az emberi fertőzés utáni oltások általában veszettségre gyanús háziállatokkal (túlnyomórészt kutyával, macskával) történő érintkezés miatt kellett elvégezni, s csak egy kisebb része volt indokolt vadon élo állatokkal való érintkezés miatt. Az emberre veszélyesek lehetnek a rókán kívül más vadon élo állatok, pl. őz, vadmacska, patkány, görény, mókus, stb. is.
A betegséget okozó vírus kimutatható a fertőzött állatok nyálában. A fertőzés egyik állatról a másikra – vagy emberre – harapással szokott terjedni. A vírus a maráson kívül ritkán belégzéssel is terjed. Az ember ilyen módon olyan barlangokban való huzamos tartózkodás alkalmával fertőződhet, amelyekben fertőzött denevérek laknak.
Igaz, hogy a veszettség aránylag ritkán előforduló emberi megbetegedés, de igazán csak mi, állatorvosok tudjuk, ha mégis megbetegszik valaki, az elképzelhető legszörnyubb állapotba kerül.
A veszettség heveny lefolyású, vírus okozta betegség, amely emlősökben, beleértve az embert is, a klinikai tünetek megjelenését követően rendszerint halálos kimenetelű agy- és gerincvelő-gyulladás formájában zajlik le.
“szörnyűséges megbetegedés, amelyben a beteget egyszerre gyötri a szomjúság és a víztől való félelem -, és még kis remény sincsen gyógyulásra”
Idézet Az orvoslás története című könyvbol
Az emberek veszettségének lappangási ideje többnyire 2 hét és 3 hónap között változik, átlagosan 6 hét, de lehet akár csak 5 nap is, attól függően, milyen messze van a harapás helye az agytól. A kezdeti tünetek fejfájás, fokozatosan súlyosbodó rosszullét, a marás helyének viszkető, égő fájdalmassága. Ezt magas láz, nyálzás, nyugtalanság, dühöngési rohamok és görcsök követik. A víz látványától, a vízcsobogás hangjától is fájdalmas görcsök keletkeznek az állkapcsi-, torok- és légzoizomzatban (hidrofóbia, azaz a víziszony stádiuma). A görcsös idegállapot bénulásokba megy át. A bénulás ott kezdődik, ahol a vírus a szervezetbe jutott, és könyörtelenül halad felfelé. A klinikailag megnyilvánuló betegség következetesen halállal végzodik. Az emberi veszettség megbetegedések azon szakaszában, miután a tünetek kialakultak, az orvostudomány már nem tehet semmit. Az irodalom az emberi veszettség esetek közül is csupán néhányat jegyzett fel, amikor megbetegedett személyek túlélték a fertozést.
A szörnyű kínok közt, rendszerint halállal végződő megbetegedés elleni védelem szempontjából tehát létfontosságú a MEGELŐZÉS.
Az Állategészségügyi Szabályzat vonatkozó előírásai rendelkeznek a veszettségre gyanús állatok laboratóriumi vizsgálatáról, ebzárlat elrendeléséről, az ebek évenkénti kötelező, megelőző vakcinázásáról, az embert mart eb és macska 14 napos megfigyeléséről, stb. A kutyákat évente egyszer, a kölyökkutyákat először három hónapos korukban, majd ezt követően egy éves korukig még egyszer vakcinázzuk monovalens, csak inaktivált veszettségvírust tartalmazó vakcinával. Csak ezek után olthatunk egyéb vírusokat, antigéneket is tartalmazó, polivalens, veszettséggel kombinált vakcinákkal. A rendelet nem írja elő, de javasolja a kutyán kívül más háziállatok, pl. a macska veszettség elleni megelőző oltását, melyet a kutyákéhoz hasonló módon végzünk. A vakcinák adta védettség legalább egy évig tart. Az ember megvédése szempontjából kívánatos lenne minél több macska vakcinázása. Minden felvilágosító törekvés ellenére, a macskáknak csak elenyésző részét oltatják be rendszeresen veszettség ellen. A veszett rókák által megmart, a betegség ellen nem oltott vagy rosszul immunizálódott kutyák, valamint a kötelező oltásba be nem vont macskák betegszenek meg veszettségben. A macskák veszélyességét az ember fertőzése szempontjából csak fokozza, hogy megbetegedésükkor kifejezetten támadó magatartást tanúsítanak, s általában az ember fejét támadják. Különösen veszélyes, hogy a veszett macska provokálás nélkül is támad.
A veszettség megelőzésében fontos az emberek felvilágosítása (a veszett, illetve gyanús állatok elkerülése, a harapás bejelentése, mielőbbi orvoshoz fordulás stb.), a marást követően az azonnali sebellátás (a seb fertőtlenítoszerrel való átöblítése vagy legalább tiszta vízzel való kimosása), illetve indokolt esetben az emberek fertőződést követő sorozatoltása.
Saját közegészségügyi érdekünkben fontos, hogy minden tulajdonunkban levő kutyát jelentsünk be, és macskáinkkal együtt rendszeresen, évente oltassuk be oket a fertőző betegségek ellen.
A veszettségben megbetegedett és a veszett állattal való érintkezés után védőoltásban nem részesített emberbetegek halálozási aránya szinte 100 százalék.
A veszettség a központi idegrendszer vírusfertőzése, amelyet rendszerint fertőzött állat harapása okoz. Megfelelő posztexpozíciós profilaxis (a veszett állattal való érintkezés utáni kezelés védőoltással) nélkül szinte kivétel nélkül halálos kimenetelű.
Magyarországon a veszettséget elsősorban a rókák és a macskák terjesztik. Kutyáknál – a kötelező oltásnak hála – már ritkán fordul elő ez a betegség. Veszettséget hordozhatnak még a denevérek és néhány ragadozó (borz, nyestkutya), de ezekkel az átlagember ritkán találkozik, így kevésbé veszélyesek.
Az ebek veszettség elleni védőoltásának beadatása és széles hatású féreghajtó szerrel való kezelése a kutya tartójának kötelessége.
Az állattartó köteles minden 3 hónaposnál idosebb ebet veszettség ellen saját költségén beoltatni az alábbiak szerint:
– 1. oltás: a 3 hónapos életkort elérteket 30 napon belül,
– 2. oltás: az első oltást követően 6 hónapon belül (9 hónapos korban) megismételtetni,
– 3. oltás, majd ezt követően a kutyát évenként veszettség ellen beoltatni.
Az az eb, amelyik nem részesült az életkorának megfelelően előírtak szerinti (érvényes) veszettségoltásban, az veszettség szempontjából aggályos. A veszettség szempontjából aggályos állatot 14 napra hatósági megfigyelés alá kell vonni, és – amennyiben még nincs – az ebeket elektronikus azonosító transzponderrel (bőr alá ültetett mikrochippel) a tulajdonos költségére meg kell jelölni. A 14 napos megfigyelés megszüntetésével egy időben az érvényes veszettségoltással nem rendelkező ebet veszettség ellen be kell oltani. Az oltatási kötelezettség elmulasztásakor az állat tulajdonosával szemben bírságot kell kiszabni.
Figyelem! A macskák veszettség elleni oltása nem kötelező, de az utóbbi évek veszettség előfordulása alapján fokozottan ajánlott!
A nem oltott eb aggályos, hatósági megfigyelés alá vonható, kényszerchipezhető, kényszeroltható, tulajdonosa büntethető.
Házikedvencek és házorzok teljes körű ambuláns ellátása, védőoltása tartási helyükön, otthonukban is kérhető.
Dr. Horváth Bánk
kisállatgyógyász klinikus szakállatorvos
Kerepes-Vet Állatgyógyászati Központ
